Harmincöt éves, érettségizett, és a Fülöp-szigetekről érkezett Szabolcs megyébe gyári munkára. A férfi története jól mutatja, hogy miért vonzó Magyarország a távol-keleti munkavállalók számára, ugyanakkor rávilágít a hazai és külföldi dolgozók közötti bérkülönbségekre is.
Jonathan nevének jelentése „Isten ajándéka”, és ő maga is úgy tekint magyarországi munkájára, mint egy különleges lehetőségre. A harmincöt éves férfi egy szabolcsi gyárban dolgozik, ahol jelentősen többet keres, mint a Fülöp-szigeteken kapott fizetése.
Otthon Jonathan már korábban is gyári munkásként helyezkedett el, és az átlagosnál magasabb, havi 21 ezer peso (körülbelül 134 ezer forint) fizetést kapott. A megélhetés azonban drága a Fülöp-szigeteken: egy liter tej 500 forintnyi pesóba, fél kiló kenyér ugyanennyibe, míg egy kiló burgonya 600 forintnyi pesóba kerül. A férfi barátnője recepciósként dolgozik egy háromcsillagos szállodában, és teljes munkaidőben mintegy 90 ezer forintnyi pesót keres havonta.
„Büszkén mutatom mindig a barátaimnak videóhívásban a bérpapíromat. Annyit keresek itt Magyarországon egy hónap alatt, mint odahaza mondjuk egy informatikus két hónap alatt” – magyarázza Jonathan.
Józsi, Jonathan magyar munkatársa öt éve dolgozik a gyárban, és rendszeresen beszélgetnek az itteni körülményekről. A helyi lakos szerint ők nagyon szegénynek számítanak Magyarországon. Normál minimálbért kap, plusz a műszakpótlékokat, hat napos munkarend után két nap pihenővel. Százhatvan óra ledolgozása után háromszázezer forintot visz haza, SZÉP-kártyáról szó sincs, és a szállását sem támogatja a cég.
Ezzel szemben Jonathan vendégmunkásként ugyanazért a munkáért csaknem négyszázezer forintot kap, szakképzett minimálbér alapon, SZÉP-kártya juttatással és céges szállással.
Jonathan útja Magyarországra nem volt olcsó. „235 ezer pesót, magyar pénzben másfél millió forintot kellett befizetni a közvetítő cégnek, akiket egy Facebook-hirdetésben találtam” – meséli. Hitelt vett fel, amit a fizetéséből törleszti, de fél év után már csak két hónap van hátra a teljes visszafizetésig.
Jonathan nem egyedül van: jelenleg több mint százan dolgoznak a Fülöp-szigetekről ebben a gyárban. Munkaidőn kívül összejárnak, ami segít az időtöltésben. Ugyanakkor sokan továbblépnek – havonta négy-öt ember próbál szerencsét Ausztriában vagy Németországban, ami szerződésbontást és kiutasítást von maga után.
„Nekem ez a hely szuper. A magyar munkatársaim elfogadtak, munkában pedig 120 százalékot nyújtok, szeretnek a főnökeim” – mondja Jonathan, aki két évig maradhat, de el tudná képzelni az életét Magyarországon véglegesen is.
A fülöp-szigeteki munkások esetén egyetlen nyelvi akadály mutatkozik: „zavar, hogy a magyarok nem igazán beszélik az angolt” – teszi hozzá Jonathan, aki szerint a nevének jelentése – Isten ajándéka – tökéletesen jellemzi, hogy mit jelent számára a magyarországi lehetőség.
Képünk illusztráció.
